Ön a minap, valamikor a hét elején hangzatos populista http://www.magyarhirlap.hu/hazaszeretet-es-hazaarulas címmel írt, mint alapítója, szóvivője a CÖF-nek, egy több mint kifogásolható cikket az európai ...parlamenti választásokkal kapcsolatos véleményét kifejtve. Kérem, engedje meg, hogy írásával kapcsolatos észrevételeimet e levél kapcsán, mint véleményemet, megosszam önnel. Siralmas annak az országnak értelmiségi állapota, amely lehetővé tette, hogy ön egyáltalán napvilágra kerüljön abból a sötétségből, melyre e cikke alapján is bátran következtethetek. Már a cím is olyan populista, vattacukros ragacsossággal telített, hogy az ember fiának gyomra nehezen veszi be. A mögötte lévő tartalom se különb annál, így akár azt is mondhatnám találó, hiszen jól kifejezi mindazt, ami utána következik. Ön Nobel-díjasaink magas arányára hivatkozik, persze azt már nem teszi hozzá, hogy nem véletlenül fejtették ki világraszóló teljesítményeiket távol a hazától, mert önnek, ahogy olvasom sorait, már derogálna az, ha valaki el kezdené ezt feszegetni, a hazaszeretet és hazaárulás témakörében. Ön közös magyar érdeknek nevezi a jelenlegi populista jobboldal által képviselt politikát, tagadva ezzel a másként gondolkodók létjogosultságát, magyar voltát, hazaszeretetét, kisajátítva a nemzetet magát! Ön „össznemzeti” bölcsességről beszél, amikor arra figyelmezteti a választókat, hogy elemezzék a jelöltállító pártok eddigi tevékenységét, no persze szájíze szerint válogatva azokat. Ön jogvégzett emberként „össznemzeti” jelzővel operál, mely kifejezés tartalmát esze ágában sincs megosztani velünk, nyilván azért, mert téveszmés tüneteiről az ember ritkán ejt szót a széles nyilvánosság előtt. Ön a megbékélést szajkózza azt követően, hogy idáig a jelenlegi kormánypártokkal együtt, mint azok „adományokból” támogatott fóruma mindent elkövettek az árokásásban, abban, hogy országunkban minél mélyebb szakadék keletkezzen az emberek között. Ön írásában, miközben békés építkezésről, megbékélésről regél, tán észre sem veszi, hogy közben harcra szólít gyűlöletre gerjesztő soraival. Egyesek az ország és a nemzet ellen fordultak-írja ön, majd azzal folytatja, hogy „Ne engedjük, hogy az ország legértékesebb javait – földet, vizet, közműveket – újra ajándékként adják át nemzetközi szövetségeseiknek „baráti segítségnyújtás” fejében!” Ön békéről papol, miközben háborút szít! A CÖF a magyar–magyar kiegyezés feltétlen híve. Ha van szennyesünk, azt mossuk ki itthon, és ne teregessük ország-világ elé. – írja ön azzal a téveszmés pátosszal, mellyel kifejezi ismét a lényeget, önöké az ország, önöké a nemzet, magyar az, aki egyetért önökkel, mindenki más, csak a futottak még kategória. Súlyos betegséggel küszködik ön. A valóság ismeretének hiányával. A hazaszeretet és a hazaárulás fogalmainak ön szerinti használata köszönő viszonyban sincs a valósággal. Mert a valóság az, hogy az európai értékek nemzeti értékek is egyben. Ugyanis semmilyen kétharmados hatalmi szerkezet nem nélkülözheti az érdemi kritikai kontrollt, a demokratikus, működő intézményrendszert. A valóság az tehát, hogy a dolgok nem fehérek és feketék, hanem fehérek is, meg feketék is. Ha van szennyesünk, azt mossuk ki itthon- írja ön, de azt már nem teszi hozzá, hogy a kétharmadosság minden mosószertől megfosztotta a tisztaságra vágyókat. Ön a „futottak még pártok” között szeretne látni minden baloldali erőt és csak a kétharmadosságban önfeledten fürdőzőket látná szívesen az Európai Parlamentben. Hát ez nem fog menni, mert a valóság az más, mint amit ön vizionált ebben a cikkben. A valóság az, hogy a hazaszeretet nem kisajátítható, nem elvehető azoktól, akik másként gondolkodnak, viselkednek, mint ön és az önhöz hasonlók. Hazaáruló pedig ebből következően az, aki a hazaszeretetet ki akarja, ki szeretné sajátítani magának, nemzetével, országával együtt! Továbbiak
